dr. Simkó Andrea vagyok, a szakmám gyógyszerész.
A gimnáziumban, és az egyetemen is tanultam angolul, de használni nem igazán tudtam. A nyári nyaralások alkalmával voltam kénytelen előbányászni 17 évvel ezelőtti tanulmányaim emlékfoszlányit, és teljesen alap szinten megoldani az adódó helyzeteket. A szavakat egymás mellé dobáltam, de a nyelvtan, az igeidők, a szórend, a kérdésfeltevés-ez mindig is homályos terület volt, hiszen a 8 év tanulás alatt egy tanár nem volt, aki ezeket úgy magyarázta volna el, hogy azt igaziból megértsem, és ami a legfontosabb, használni tudjam. Még hosszas gondolkodás után (amire ugye az életben, beszéd szituációban egyáltalán nincs mód) sem tudtam a mondatokat a megfelelő módon lefordítani, összerakni. Ez egy nyaralás alkalmával a tengerparton és a szállodában nem okozott nagy gondot, de szakmai körökben már meg sem mertem szólalni.
Mónikával való találkozásom felcsillantotta a fényt az alagút végén. :)
Az órákon való angol társalgások alkalmával felmérte, hogy milyen szinten állok, fény derült a hiányosságaimra, a fekete foltokra. Ezeknek megfelelően, személyre (rám)szabottan és a célomnak megfelelően (nem nyelvvizsgára készülök, hanem egy elfogadható szinten szeretnék társalogni angolul, folyékonyan, úgy, hogy természetesen értsem is a beszélgetőpartneremet) kezdtük el a tanulást.
Óráról órára sokat beszéltetett, társalogtunk angolul, aminek kapcsán szisztematikusan vettük át azokat a nyelvtani alapokat, amik láthatóan problémát okoztak számomra, így folyamatosan tisztítottuk a tudásomat. A szavakat nem kellett órákig magolnom, feleslegesen, hiszen úgyis elfelejtem, ha nem használom őket, hanem a beszélgetések kapcsán ezek szinte észrevétlenül épültek bele a szókincsembe, hiszen újra és újra előfordultak, használtam őket.
Olyan könyvekkel dolgoztunk, amelyekkel az órákon átbeszélt, nagyon jól elmagyarázott, logikusan (akár táblázatos formában) összerakott nyelvi anyagot otthon úgy begyakoroltam (gyakoroltam és nem magoltam!!!), hogy a továbbiakban nem jelentett gondot azok használata a beszéd folyamán.
Emellett olyan hanganyagokat hallgattunk az órákon közösen, és az otthonra kapott feladatok során, amik segítették a beszédértés-készségem javulását is.
Az angol órák élvezetesek voltak, várt eseményei lettek hétköznapjaimnak, és otthon is a szabad időmben megszállottan angoloztam, hiszen nagyon nagy kedvem lett hozzá, mivel óráról órára érezhettem a fejlődést.
Sajnos, most a munkám és időbeosztásom, illetve egyéb családi események miatt egy kicsit fel kellett függesztenem ezt a folyamatot (persze otthon továbbra is szorgalmasan tanulok önállóan), de már alig várom, hogy újra nekilendülhessek Mónika személyes támogatása mellett!!!
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy próbálja ki a nyelvtanulásnak ezt a módját, ami teljesen más, mint az eddig kipróbáltak, mert a siker garantált!
|
